Ahogy visszatekintek a 2013-as évemre csupán azt látom, hogy marha könnyű volt begépelni az évszámot. Jó év volt. Mindennel meg vagyok elégedve és boldog emberré váltam. Ennek egy útja volt, s ezt most már látom.

El kell fogadni azt, amin nem tudsz változtatni. És itt most nem arról regélek, hogy bele kell törődni, vagy bármi hasonlóan lemondó hangsúlyú dolog. Egyszerűen el kell fogadni. Annak a gondolatát, hogy mi van a valóságban be kell kebelezni, mint az endocitózis. Ne féltsd a saját kis hitvány, nyomorult világképedet, mert aki a fejében tárolt képeket élteti, önmaga halott ember. Sosem lehetsz boldog, ha nem fogadod el azt, amibe nincsen beleszólásod. Ilyen a politika, oktatásügy, s még sorolhatnám órákig. Minden stressz az életünkben abból adódik, hogy a külvilág nem táplálja az elménkben megformált képet a világról. Ez egyfajta modell csupán, egy határeset, idealizmus. A valóság nem baj ha nem ugyanaz. Nem lehet ugyanaz. Nem vagyunk jósok, hogy elképzeljük előre mi fog történni, de ezt a gondolatot meg kell szokni. Ezt a gondolatot be kell fogadni. Magunkévá kell tenni. Nem úgy van a világ, ahogy azt mi elképzeljük, hiszen akkor 7,2 milliárd féle képpen lenne a világ, pedig csak egyféleképp van jelen.

Tehát nyugi! Bízz meg a világ rendjében, fogadd be, nyisd ki a szíved! És éld át! Tiéd! De ez csak akkor fog menni, ha elfogadod a jelent, a dolgokat olyannak amilyenek. Tehát nem szabad lennie sem pozitív, sem negatív érzésednek ezzel kapcsolatban. A világ csak van és folyik. Megpróbálhatsz ellenállni az áramlatnak, de csak szembe fogsz úszni az árral. Nem vagy olyan kitartó, hogy sikerüljön ezen az úton  elérni a célod, fogadd el!

És nem csak a külvilágot kell elfogadni, hanem Önmagadat is. Először talán azt. El kell fogadnod aki vagy! És ne határold el magad a környezettől. Nincsen éles határ, hiszen azt ugyan tudjuk, hogy a testünk "meddig ér", de arról fogalmunk sincsen, hogy a lelkünknek hol a határa. Folyamatos az átmenet, hidd el! Egy vagy a külvilággal.

Az élet, mint olyan tekinthető egy afféle állandó áramú (vízhozamú) folyónak. Ha a folyó áramát a konstanstól eltérőnek találjuk, akkor a mi perspektívánk változott meg. Ha gyorsnak tűnik, "gyorsan megy az idő", az csupán azt jelenti, hogy mi lassultunk le. A felfogásunk, a gondolkozásunk sebessége, ha úgy tetszik, akkor az agyunk órajele. Ez nem megengedhető, annak aki nagyra akar törni, ez ellen kell cselekednie. A kávé nem túl jó opció sajnos, minden más pedig receptre kapható csupán. Így számomra nincsen semmi más gyorsító tényező, mint az akarat, ami mindent lebír. Ha elég motivált vagy, vagy "Flow"-élményed van, akkor a fáradtság legkevésbé szokott probléma lenni. Ha azonban csak egy feladatot kell megcsinálnod, amihez semmi személyes élmény nem fűződik, az kínszenvedéssé válhat. Meg kell tehát találnunk minden feladatban a motivációt, a motiváló erőt.

Ne hagyd, hogy letörjenek az élet apró kudarcai, elvegyék a motivációdat és ezáltal lekésd a "vonatot", lemaradj a többiektől és feladd. Ez nem történhet meg. Tartanod kell a tempót. Bármi áron!

Ha mások 100%-on teljesítenek, még ha jobb képességűek is, te akkor is képes lehetsz 125%-ra. Bízz Önmagadban!

Ez egy igen érdekes hozzáállást fog tanúsítani sok ember számára, ők nagyon meglepődhetnek azon, hogy valaki ilyesmit mond, illetve egyáltalán azon, hogy kimondja valaki, pedig lélekben már érezzük, hogy valahogy "pult alól" ezt sulykolják kicsi megtévedt lelkünkbe a média viaszharangjai.

Nem kertelek, egyetlen módszer van. Légy az, akinek látni akarnak. Ha úgy érzik, megtudnak változtatni, az nekik hatalmas lelki kielégülés. Pontosabban ne légy az, csak tégy úgy. Hidd el, lehetséges! Az első dolog, amit egy idegen megállapít rólad, ha "jól vagy felöltözve" (é.: márkás és drága ruhákban rohangálsz), hogy jól szituált vagy és ez tetszik nekik, szeretnének veled lenni, hogy ők is így érezzék magukat. Erre alapoznak a komoly márkák divatreklámjai, hogy a státuszod kinyilatkoztatásán keresztül úgy éreztessék a termékük által veled, hogy alkalmas vagy arra, hogy mások előítéletszerűen barátkozzanak veled. Nos, ha minél gyorsabban szeretnél felkapaszkodni a "létrán", akkor úgy kell viselkedned, hogy azt higgyék olyanok akarnak lenni, mint te, vagy pontosan a te helyedben akarnak lenni, ugyanis ekkor már elérheted a szimpátiájuknál fogva az együttműködő énjüket. Ha úgy viselkedsz, ami nekik tesző, akkor bármit elérhetsz, hiszen konfliktusoktól mentesen végezheted a munkád.

Igen ám, de sajnos több, mint egyfajta emberhez kell igazodnunk az életben, erre is van jó recept. Tilos a Facebook, ugyanis túl sok dolgot elárul rólad, amire semmi szükséged, fogalmam sincs miért csinálják az emberek. Emellett valahogy a sok elvárás egy eredőjének kell mutatkozni általánosan, így nagyon kicsi eltérést kell kompenzálni személyspecifikus képmutatással.

Mondok egy példát, hogy érthető legyen. Tehát mondjuk egy kapcsolatban álló fiú egyén vagy, akinek van egy anyós-jelöltje, ám van egy főnököd is, aki rendkívül sokat iszik, ilyen bulizós ember, aki azt várja el a beosztottjaitól, hogy legyenek partnerek ebben, ha antipatikus vagy neki, akkor nem fog előléptetni, mert nem kedvel. Ez ilyen egyszerű. Ám, barátnőd anyja nagyon csökönyös, egy régi kor leszármazottja, hamis előítéletekkel, értelmetlen és szükségtelen elvárásokkal. Na a kettőnek együtt hogy felelsz meg?

Az egyikkel minimalizálod a kapcsolatod, de eléred, hogy az a tévképzet alakuljon ki benne rólad, hogy olyan vagy, amilyen fiút szeretne a lányának, a főnököddel pedig önfeledten partizol, mint az állat, de mindezeknek a dolgoknak semmilyen közösségi platformon nem szabad megjelenniük. Légy ügyes és eléred amit akarsz!

Az, hogy "légy önmagad", de még inkább az, hogy "add önmagad", igazi bullshit. Én azt mondom, hogy az vagy belül, aki vagy, de ha nem játszod meg magad, akkor sajnos keserves életed lesz, mivel nem fognak befogadni, nagyon kevés rá az esély. Ez a világ nem az egyéniség, az individuum elfogadására törekedett kezdettől fogva, az egy felvilágosult eszmény.

Ha már elértél olyan pozíciót ahonnan te diktálsz, onnantól kezdve mások akarnak rád hajazni és veled szeretnének lenni, onnantól kezdve tényleg lehetsz önmagad, de nem lehetsz olyan naiv, hogy elhidd, hogy ez kicsiként, nem megbecsült emberként is menni fog és működőképes lesz. Felejtős.

Rövidtávfutásnak tekinthető a második ZH időszak vége, most kell belehúzni nagyon. Hétvégén nem sokat tanultam, pedig éreztem és tudtam, hogy kellett volna. Nem voltam hajlandó engedni a bűntudatnak és a lelkiismeret-furdalásnak, mert az nem az én pályám. Helyette inkább megszívtam magam. ZH előtt még levezettem néhány száz km-t és három óra alatt bevittem a fejembe az egész évi anyagot. Pedig év közben semmit nem foglalkoztam vele. Hármas lett. Erről van szó! Aki esetleg furcsállja, hogy miért vagyok egy ilyen jeggyel megelégedve, annak most leírom, hogy mi a helyzet ezekkel a törtető kisdiákokkal a szemszögemből.

Tehát ugye van az a fajta diák, akinek jóformán céljai sincsenek, vagy ha vannak, akkor nem túl nagyratörőek, mégis valami hihetetlenül el van szállva magától. Úgy gondolja, hogy többre viszi, mint mások, ezért magát mások fölé helyezi gondolatban, s ez a viselkedésén is meglátszik. Egy pofa sörre nem lehet őket meginvitálni, mert nekik mindig tanulniuk kell, vagy más dolguk van. Azt hiszik, hogy mi mindenképpen el fogunk bukni majd egyszer, ha nem ezen a ZH-n, akkor majd a következőn, vagy ha azon sem, legfeljebb az életben. Mert ők tökéletesek. Ezt gondolják ők. Nos, van egy rossz hírem. Azzal, hogy így állították az élethez a szülei, a kritikus gondolkodást nevelték ki belőle és a széles látókörű, befogadni kívánó hozzáállást. Ha ez nincsen meg egy emberben, nem alakul ki benne kíváncsiság az egyszerű dolgok iránt és úgy nő fel, hogy nem tud becsavarni egy csavart sem, nem tudja mi a szelep és a csap közötti különbség, mondókákat kell mormolnia, hogy rájöjjön, merre záródik el és merre nyílik. Egy szendvicset is nehezen tud elkészíteni, de még 2× évesen is a szüleit cseszteti vele, mert természetesen náluk lakik, de ha nem, akkor is van egy alternatív dadus, aki megcsinálja helyette. Ritkán fürdik, ruhát még ritkábban mos. Vagy a másik véglet, minden órában kezet mos, hogy már kiszikkad a bőre a sok szappantól.

Az a véleményem a kedves törtető barátainkról, hogy ha felfogják, ha nem, attól, hogy jobbak az eredményeik, semmivel nem intelligensebbek másoknál. Legfeljebb is csak szorgalmasabbak, de nem feltétlenül, élből meg tudnám ezt is cáfolni, de most nem fogom. Nem sértettségem szülte ezt a bejegyzést, hanem az arroganciájuk. Az élet őket a legritkábban igazolja. Jobban tennék, ha megpróbálnának alkalmazkodni valamilyen szinten!

Hogy kell hozzáállni hát akkor a jegyekhez? - Kérdem magamtól. Nem az a minden. Nem értékmérő. Ha nem buktál meg, nyertél. A maximalizmus pusztító dolog, káros hozzáállás, mert közben olyan dolgokat hanyagolsz el, ami az életben valódi értéket szolgáltat, pl. egy párkapcsolatot. Nem egyet láttam tönkremenni, vagy megromlani emiatt. Nem szabad, hogy a szélsőségek embere légy, nem is azt mondom, hogy mindenkinek egy sorba kell állni, de az arany középút nagyon fontos ösvény, csak egy kicsit szabad letérni róla. Hogy milyen irányba, embere válogatja, de aki túl szélsőséges, azt kiszorítják társai. Ha mégis ilyen gondolkodású vagy, rejtsd véka alá. Nem muszáj, hogy mindenki tudja ki lakozik belül. Külön érdekes, ha úgy tudsz emberek között élni, hogy közben nem tudják rólad, hogy ki is vagy igazából.

Nekem többé-kevésbé ez sikerül is. Mondjuk az emberek úgy 15-20%-ban ismernek, akik között élek. Akár úgy is tekinthetjük, hogy van egy másik életem is, ahol pedig kb. egy másik 20-25%-ban ismernek. De ha még van a két halmaznak metszete is, úgy gondolom, legalább 55%-ban nem ismeri senki a bennem lakozó személyt és céljait, motivációját és attitűdjét. Ez a tény, hogy el tudom titkolni, erőt ad mindenhez, ahol meg kell játszanom magam. Nem az vagyok, akinek a mellettem élők gondolnak. Egyszóval akárki lehetsz, még akkor is, ha a társadalom elítél és kirekeszt minden ilyen embert. Mert szélsőséges vagy, nem pedig az, akit ők látni akarnak maguk mellett. Ha ez pedig így működik, akkor tényleg színház az egész világ. Az lehetsz, aki akarsz! Bátran!

Akár ez is lehetne a címe a blognak, akár édes kicsi Oraveczé. Tényleg aranyos a lány na, vannak ilyenek, akik elkápráztatják az embert. A történet csupán annyi, hogy olvasom amit ír, próbálom megérteni miből fakad, de nem megy. De tudom miért. Mert nem vagyok nő. Sem homokos (semmi bajom velük). Ezért nem nekem szól. Nem is találtam olyan blogot már vagy 5-6 éve, ami nekem szól. Talán nem is való nekem a blogolás. De igen. Megírom ezt a blogot, ez majd nekem szól.

Szoktam kérdezni azoktól, akik bugyuta, hülye kérdésekkel zavarják az agyhullámaimat, vagy idegesítő szokások rabjai. Csernustól vettem, ő szokta ezt használni előszeretettel. A nehezen elfogadható benne az, hogy tényleg mindent azért csinálunk, hogy valamit kompenzáljunk. Pl. azért eszel, mert éhes vagy. Azért mész le a Morrison's-ba, mert kielégítetlen vagy szexuálisan. Ez az egész ebből fakad. Amikor valaki pattanásig feszíti az idegeidet, jót tesz, próbáld ki, hogy a vállára teszed a kezed és így szólsz:

Te, kedves XY, mit akarsz ezzel kompenzálni? Azzal, hogy minden héten hatszor elmondod, hogy mennyire fáj neked, hogy elhagyott, mert megcsaltad azt akarod kompenzálni kedves barátom, hogy 10 éves korodban elhagyott az apád egy számodra teljesen ismeretlen nőért és gyermeki vágyaidat a szexuálisan a nevelőapád miatt frusztrált anyád helyett rá vetítetteed ki és azt érzed, ugyanazt tetted mint apád az anyáddal, ez viszont, mikor tudat alatt megjelenik, annyira visszataszító, hogy inkább becsuksz egy ajtót magad előtt, csak hogy ne lásd és fennhangon zenged: "Jaj, de bánom már, hülye voltam."

Ez egyfajta lelki pofon, melynek hatására többnyire visszasomfordál a kis helyére, sajnálja magát egy darabig, majd visszatalál önmagához, nagy levegőt vesz és elmegy aludni. Végre csend lengi be a szobát. Ez egy durva dolog, de tessék nyugodtan használni, mindenkinek jobb lesz, ha újra alapállapotban van.

Tehát ha valaki jön és megkérdezi, hogy:

Nem jössz le Morrison's-ba?

Na mi a válasz?

Mit akarsz ezzel kompenzálni? Régen érintettél nőt? Bocsi, de ez nem rám tartozik... Menj és taperold le a műmellű hölgyemények seggét hasonló érdeklődésű fiatalok társaságában! De előbb gyere, együnk egy kis zsíroskenyeret lilahagymával és mangalicatöpörtyűvel, mert éhes vagyok, kompenzálnom kell.

Elmegy eszik veled egyet, adsz neki egy kupica pálinkát és mehet is Isten hírével ... és hagymaszagú szájjal - Mardel röhög (nem linkelem be YT-ról, leszarom, képzeld el, fejlődik tőle az agyad).