Ahogy visszatekintek a 2013-as évemre csupán azt látom, hogy marha könnyű volt begépelni az évszámot. Jó év volt. Mindennel meg vagyok elégedve és boldog emberré váltam. Ennek egy útja volt, s ezt most már látom.

El kell fogadni azt, amin nem tudsz változtatni. És itt most nem arról regélek, hogy bele kell törődni, vagy bármi hasonlóan lemondó hangsúlyú dolog. Egyszerűen el kell fogadni. Annak a gondolatát, hogy mi van a valóságban be kell kebelezni, mint az endocitózis. Ne féltsd a saját kis hitvány, nyomorult világképedet, mert aki a fejében tárolt képeket élteti, önmaga halott ember. Sosem lehetsz boldog, ha nem fogadod el azt, amibe nincsen beleszólásod. Ilyen a politika, oktatásügy, s még sorolhatnám órákig. Minden stressz az életünkben abból adódik, hogy a külvilág nem táplálja az elménkben megformált képet a világról. Ez egyfajta modell csupán, egy határeset, idealizmus. A valóság nem baj ha nem ugyanaz. Nem lehet ugyanaz. Nem vagyunk jósok, hogy elképzeljük előre mi fog történni, de ezt a gondolatot meg kell szokni. Ezt a gondolatot be kell fogadni. Magunkévá kell tenni. Nem úgy van a világ, ahogy azt mi elképzeljük, hiszen akkor 7,2 milliárd féle képpen lenne a világ, pedig csak egyféleképp van jelen.

Tehát nyugi! Bízz meg a világ rendjében, fogadd be, nyisd ki a szíved! És éld át! Tiéd! De ez csak akkor fog menni, ha elfogadod a jelent, a dolgokat olyannak amilyenek. Tehát nem szabad lennie sem pozitív, sem negatív érzésednek ezzel kapcsolatban. A világ csak van és folyik. Megpróbálhatsz ellenállni az áramlatnak, de csak szembe fogsz úszni az árral. Nem vagy olyan kitartó, hogy sikerüljön ezen az úton  elérni a célod, fogadd el!

És nem csak a külvilágot kell elfogadni, hanem Önmagadat is. Először talán azt. El kell fogadnod aki vagy! És ne határold el magad a környezettől. Nincsen éles határ, hiszen azt ugyan tudjuk, hogy a testünk "meddig ér", de arról fogalmunk sincsen, hogy a lelkünknek hol a határa. Folyamatos az átmenet, hidd el! Egy vagy a külvilággal.